„A gyászfolyamat során egy idő után megjelenik az öröm és vele a bűntudat is” – hosszú út áll a Liverpool előtt

Ahogy arról a Mandiner több cikkben is beszámolt, az angol Liverpool portugál válogatott támadója, Diogo Jota és a szintén labdarúgó testvére, André Silva július elején autóbalesetben életét vesztette. Halálhírük nemcsak a klubot, de az egész világot megrázta. A gyászról, annak feldolgozásáról és a pszichológiai folyamatokról Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológussal, krízis-és sport konzultánssal beszélgettünk.

„Csak elképzelésünk van arról, hogy katasztrófa vagy krízishelyzet esetén mit kellene tenni. Erre nincsen protokoll. Egy ilyen szörnyű baleset, veszteség után az szükséges, hogy csapaton belül nagyon sokat beszélgessenek róla, és mindenki szabadon kinyilváníthassa az érzelmeit” – kezdte Faludi. Hozzátette: ez lehet ugyanakkor szakember által vezetett beszélgetés is.

„Ha egy ismerőst, barátot vagy egy csapattársat vesztünk el, az lelkileg egy nagyon megterhelő folyamat. Pszichológiai oldalról nézve ugyanolyan fontos, hogy egyénenként is lehessen erre reflektálni és beszélgetni egy szakemberrel. Remélhetőleg mellettük is van egy pszichológus” – fogalmazott.

Mivel nagy a csapat, és lehet, nem mindenki ugyanabban a személyben bízik, fontos, hogy egyénileg is lehessen szakemberhez fordulni. Ez egy kicsit olyan, mint a szerelem: muszáj, hogy a kémia működjön. Ha viszont a szakembernek a csapattal kell foglalkoznia, akkor az egy kicsit más, egy felszínesebb munka.”

Faludi hangsúlyozta: senkit sem szabad kötelezni arra, hogy az érzelmeiről beszéljen. Lehetnek olyanok, akik nem szeretnek a társak előtt megnyílni, és ezt egy csapatfoglalkozáson tolerálni kell. Ha pedig kéri, biztosítani kell azt, hogy egyénileg beszélhessen az érzelmeiről, de lehetnek olyanok is, akik egyáltalán nem akarnak beszélgetni, hanem magukban elrendezik a dolgot.

„A pszichológiában és a köztudatban is ismert fogalom a gyászév. Ennyi idő kell ahhoz, hogy egy közeli ember elvesztését, halálát fel tudjuk dolgozni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezalatt az egy év alatt mindig ugyanolyan lelkiállapotban van az ember. A folyamat lehet gyorsabb és lassabb is, az aktív része olyan három-négy hónap.”

A gyász folyamatát nehezíti, hogy a tragédia idején a játékosok és a szakmai stáb külön tartózkodott, hiszen mindenki a nyaralását töltötte. Faludi Viktória szerint

„A játékosokat a szabadságról biztosan nem hívnám vissza én sem, viszont a közös csoportban fontos felhívni a figyelmüket arra, hogy ott vannak egymásnak. Miután pedig visszatértek a klubhoz, biztosan szerveznék egy közös megemlékezést (nem számít, hogy ki volt ott és ki nem a temetésen), ezzel is segítve a gyászfolyamatot, továbbá hogy mindenki kifejezhesse, elmondhassa azt, amit Jota jelentett neki.”

Ez végül így is történt: pénteken a játékosok és a stáb közös megemlékezést tartott az elhunyt testvérpár, Diogo Jota és André Silva családjával az Anfield Stadion előtt kialakított emlékhelyen.

Faludi arról is beszélt, hogy teljesen érthető, ha valaki nem tudott vagy nem szeretett volna elmenni a temetésre.

„Az embernek a gyászában nagy szabadsága van. Ő tudja, hogy mihez érzi elég erősnek magát, és mi az, amihez nem, szóval bárkit, mindenféle információ nélkül bírálni, hogy nem volt jelen, nem helyes. Senki sem szeret temetésre járni, és itt nem is konkrétan a szeretésről van szó, hanem hogy ott mennyire bírja tartani az érzelmeit. Emellett nehezítő tényező volt, hogy a világ különböző tájairól kellett volna odautazniuk.”

Azzal, hogy a Liverpool az előző idény végén bajnok lett, örömmámorban mentek el a nyári szünetükre. A legboldogabb együttes volt Angliában, Jota halála óta viszont a legszomorúbb.

Úgy véli, nagyon fontos, hogy a Liverpool játékosainál minél több legyen a nyílt érzelemnyilvánítás, és ennek érdekében egy szakember által vezetett tréningekre nagy szükségük lenne.

Felvetődik a kérdés, hogy mi a jobb: az öltözőben hagyni az érzelmeiket, a gyászukat vagy kivinni a pályára és erőt meríteni belőle?

„Ezek nem zárják ki egymást, a kettőt lehet ötvözni. Az emberben különböző érzelmek keringenek, gyűlölni és szeretni is tud egyszerre. A pszichológiából tudjuk, hogy az érzéseink adják a motiváció alapját, és hogy az éppen negatív vagy pozitív, azt nagyon nehéz elkülöníteni. Nagyon ritkán vannak tiszta érzelmeink, általában ezek mindig vegyesek. A pszichológus feladata, hogy kirángassa ezeket az érzelmeket a versenyzőből” – mondta, majd azzal folytatta, hogy meg kell tanulniuk a játékosoknak, miként tudnak a pályán Jota elvesztéséből erőt meríteni.

„Egy sportolónak attól lesz igazán jó a teljesítménye, ha érez. Történhet olyan, hogy valaki haragból nyer. Érzés szempontjából ez nyilván más, de az eredményt illetően mindegy. A negatív érzések is ugyanúgy tudnak motiválni, mint a pozitív, csak meg kell tanulni őket jól kezelni. Nekem például az a feladatom, hogy ezt megtanítsam.”

Szót ejtett a mérkőzések előtti gyászszünetek fontosságáról is, amely a teljesítményre pozitív hatással lévő endorfint tud felszabadítani, emellett az érzelmi állapotukra az is jó hatással van, hogy ilyenkor a stadionban együtt emlékeznek meg elhunyt csapattársukról.

Beszélt a haragról is, amely idővel megjelenik a gyászolóban. Ez is a természetes gyászfolyamat része, és ez is tud motiválni, de ennek az érzésnek a feldolgozásában is segítséget kell adni a játékosoknak.

A család, a rokonság és a barátok mellett nemcsak a Liverpoolnál dolgozókat rendítette meg Jota halálhíre, hanem a szurkolókat, futballrajongókat is. Amikor értesültünk a hírről, automatikusan elkezdünk kapaszkodókat keresni, megnyugtatást, hogy ez velünk miért nem történhet meg. „Ez egy teljesen normális folyamat, mert a túlélésünket szolgálja, hogy én majd vigyázok az autópályán, hogy velem ez nem történhet meg, mert okosan vezetek. Ez persze teljesen illogikus, mivel ilyen tragédia sajnos bármikor megtörténhet, de ha mindig ez járna a fejünkben, akkor az utcára se mernénk kimenni.”

A Liverpool-szurkolók gyászával kapcsolatban elmondta, a különböző megemlékezések, mérkőzések előtti gyászszünetek nekik is jók tudnak tenni. „Fontos, hogy ugyanúgy kifejezhessék az együttérzésüket, mint egy temetésen vagy bármilyen megemlékezésen.”

Végezetül arról is beszélt, hogy Jota esete az emberben lévő, mérsékeltek aktív halálfélelmet elkezdte egy kicsit jobban aktiválni a csapat játékosaiban, mivel a tragédia a környezetükben, a csapattársukkal, egy barátjukkal történt. „Ilyenkor a saját halandóságunkat elkezdjük bolygatni, hogy ez velem is megtörténhet.”

Fotó: Liverpool FC/Facebook